Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola - Kaposvár

Határtalanul

HAT-17-04-2017-00023

A „Kárpátalja természeti szépségei és gasztronómiája” elnevezésű, HAT-17-04-2017-00023 azonosító számú projekt keretében iskolánk tanárai látogatást tettek az Ukrajnában lévő Zápszonyi Általános Iskolában.

Az iskolában beszélgettek tanáraink az ottani pedagógusokkal az ukrán oktatás helyzetéről, jövőjéről, benne a magyarokat érintő nehézségekről. Tanáraink bemutató órákat tartottak az iskola diákjainak Magyarország történelméről, földrajzáról és Kaposvár szülöttéről, Rippl-Rónai József festő munkásságáról. Az iskolánk könyvtárából feleslegessé vált könyvekből az ottani diákoknak ajándékoztak pedagógusaink.

Deskó Anett, a Zápszonyi Általános Iskola tanítója beszámolt saját iskolájuk helyzetéről, a diákok számának változásáról. Elmondta, hogy náluk is csökkenő tendencia vehető észre az évek során a tanulók létszámában, sok oktatási segédanyagot, eszközt saját kezűleg készítenek el. A gyerekeket a tárgyi tudás mellett igyekeznek az életre is nevelni.

 
Adományunkat igazgatónk, Balázs Tibor átadta a Zápszonyi Általános Iskola igazgatójának, látva, hogy a támogatás a legjobb helyre került, sok sikert kívánt Turóczi Menyhértnek az összeg felhasználásához. 

A két tantestület barátságos futballmeccsen mérkőzött meg egymással, melyen a helyiek egy kicsivel erősebbnek bizonyultak. Elmondták, hogy komoly focicsapattal és focis múlttal rendelkeznek, jó eredményeket tudnak produkálni a helyi bajnokságokon. A vendégcsapat így már nem is bánta annyira, hogy alul maradt.


 A találkozás emlékére a két intézmény közösen ültetett meggyfát az iskola udvarában, remélve, hogy a fa gondozásakor évek múlva is emlékezni fognak erre a találkozásra. Tanáraink biztosan!

A faluban közös sétát tettek, melyhez csatlakozott a polgármester úr. Meglátogatták a helyi  művelődési házat, a református templomot, a könyvtárt és a helyi óvodát, amely bölcsőde is egyben. A polgármester úr előadást tartott a református gyülekezet életéről, a templom tetejének rekonstrukciójáról, mely a szomszédos magyar állam közreműködésével valósult meg, valamint arról, hogy hamarosan egy fiatal kezdő lelkésszel gyarapodik a zápszonyi közösség, ami nagy szó, hiszen a felnövekvő nemzedék itt is, mint nálunk, a szomszédos, vagy távolabbi országokban keres boldogulást.

Iskolánk pedagógusaiban mély nyomot hagyott a találkozás a Zápszonyi Általános Iskola életével. Felvetődött mindkét félben a jövőbeni kapcsolattartás lehetősége. Több pedagógusunk jelezte, hogy szeretne még könyvcsomagot, taneszközöket eljuttatni a későbbiekben az iskola részére.

Megtekintették a Beregvidéki Múzeumot, ahol Sepa János idegenvezetésével tartalmas előadást hallhattak Beregszász és Kárpátalja múltjáról.


 A résztvevők megismerkedhettek Munkács belvárosával és a méltán nevezetes munkácsi várral.

Esti programként a helyi Gyermek Folklór Csoport néptánc műsorát láthatták, melynek végén táncukból pár lépést meg is tanítottak a résztvevőknek.

 A Vereckei-hágóhoz érve a honfoglalási emlékműnél a csoport megpihenve belefeledkezett a történelmi múltba. Szolyván megkoszorúzták a sztálini terror magyar és német áldozatainak emlékfalát, melyen több ezer, málenkij robotra elhurcolt kárpátaljai férfi neve olvasható. Felsőgereben határánál felkeresték a II. világháború erődrendszerének, az Árpád-vonalnak egy parancsnoki bunkerét.

Az utazáson a résztvevők az étkezések során találkoztak a helyi ízekkel, vendéglátóik tájjellegű ételekkel kedveskedtek számukra.

 

HAT-17-02-2017-00084

Kárpátalja, 2018. április 5.

Nem tudom, ki utazott Kárpátaljára azért, mert valóban érdekelte a külhoni magyarok sorsa s ki azért, mert így három napot igazoltan hiányozhatott az iskolából, de hogy rengeteg élménnyel a hátunk mögött és sok új baráttal tértünk haza az tagadhatatlan.

Első napon az utazás mindennemű gyönyörével és viszontagságával találkozhattunk.

Utóbbival foglalkoznék először.

Mi az egyik, ha nem a legszörnyűbb probléma amivel szembesülnünk kell ilyenkor?

Igen, pontosan a korán kelés!

Ebből következik is a mi paradoxonunk. Milyen a „jó” diák? -Álmos és általában éhes. Ha éppen nem álmos, akkor általában eszik, ha pedig nem éhes, akkor alszik. Sejthető tehát, hogy mennyire embert próbáló feladat volt a hajnali fél nyolcas indulás!

Ezért innentől kezdve nem is tudnék mit hozzáfűzni az odaúthoz, ugyanis a busz andalítóan lágy zötykölődése és a szobahőmérsékletnél 10 fokkal melegebbnek az lett a konklúziója, hogy valahol Pest környékén ébredtem fel. Lassan, de biztosan megérkeztünk az első program helyszínéhez, ami Debrecenben volt.

Debrecen, Irodalmi Múzeum


Debrecenben megtekintettük az Irodalmi Múzeumot és megemlékeztünk Arany Jánosról születése 200. évfordulója alkalmából a kiállítás fantasztikus volt, eltekintve a sajgó fájdalomtól, amit a térdemben éreztem, ugyanis a múzeum előtt lévő járdaszegélyen megbicsaklott a lábam, s úgy beestem az úttestre, hogy két másik ember mert fel! Öröm az ürömben, hogy az első gondolatom a következő volt:

- „Legalább este nem kell táncolnom" Igen! Második programunk a közös tánc volt a kárpátaljai honfitársainkkal Beregszászon. Nem elég, hogy 36 ember előtt elestem, akikkel együtt leszek 4 napig, még a táncot sem úsztam meg! Jól indult, barátaimmal az ajtó közelében foglaltunk helyet, hogyha esetleg felkér minket valaki, csak pár lépésre legyen a vészkijárat!

-  Mikor a tömeg kezdett szétszéledni, már-már azt hittük nem kell néptáncolnunk. Tévedtünk! A gyereksereg mellett araszolgattunk ki az udvar fele mi is, friss levegőt szívni. Szó mi szó, kint már egyre hűvösödött a levegő, így mint aki jól végezte dolgát, visszatértünk a hallba, és leültünk középen. Életünk legnagyobb baklövése volt! Szerintem mindenki eltudja képzelni milyen az, ha 5 nagyszájú fiú van a középpontban, akiket táncra hívnak lányok:

- „Ne, mert rálépek a lábadra”

- „Figyelj nagyon szívesen táncolnék, de most ettem degeszre magam”    

- ”Sorry, I can't speak Hungarian

- Nem szaporítom tovább a szót, minden ellenállás hasztalan volt. Táncolnunk kellett. Már amennyire a zenére való trappolás annak nevezhető. A szórakozás után beszélgettünk még pár órát egymással, majd eltettük magunkat holnapra.


 Itt még azt hittük megúszzuk


  De nem is esett rosszul :)

 Kárpátalja, 2018. április 6.

Második napunk Ukrajnában nagyon mozgalmas volt. Esős, hűvös 24 órának indult, de a finom reggeli mindenért kárpótolt. Egyetlen deja vu érzésem volt ezen a napon, az pedig az esésem Munkács várában. Viszont mikor felkeltem a lépcsőről, s örömmel tapasztaltam, hogy most a negyvenhat emberből pont az a 23 látott, aki előző napon Debrecenben nem, így most már lehajolhattam veregetni a lábam, hogy mennyire fáj.
 

 Munkács vára

Munkács vára lélegzetelállító volt. Magyarországon nem tudnék mutatni még egy ilyen várat, mely ennyire jó állapotban van, s a kiállítása a termekben ilyen változatos, sokrétű, újszerű. A Munkácsi vár tényleg gyönyörű volt. Nagyon sok érdekeséget megtudtunk róla. Sajnos az nap esett az eső, de így is nagyon jól szórakoztunk, nagyon sok mindent meg tudtunk a várról és vár múltjáról. 3 udvarra van mivel így sokkal jobban lehetett védeni. A Rákóczi család is lakott benne több generáción át. Mivel akkoriban ez volt a legjobban védhető vár ezért a magyar koronát is oda rejtették el. A vár úgymond múzeumként is szolgál a látogatok számára, mivel bemutatja a vár különböző részeit és az akkori hagyományokat is. A ruha viseletet, börtönt is és a magyarok kínzási módszereit is, a magyarok nem kínozták meg annyira a foglyokat, mint más népek. Nagyon sok védekezési módszerük volt. A 3 udvar azért volt kialakítva, hogy ha az elsőbe be is jutnak az ellenfelek, akkor a vár többi részét tudják még védeni.   

Pár csoportképet készítettünk, aztán szedtük sátorfánkat s iskolába mentünk. No nem akármilyen iskolába! A beregszászi felsőoktatási intézmény olyan fejlett és tiszta volt, hogy az hihetetlen. Mi Magyarországon magyar diákok nem tudunk értékelni egy fogast, vagy egy hőmérőt az aulában, mert ha a fogas leszakad, a hőmérő eltörik, Jani bácsi felszerel egy másikat, ami 3 nap múlva valószínűleg ugyanerre a sorsra jut. Ukrajnában a magyar diákok tudják, ha a fogas leszakad, a hőmérő eltörik, akkor nem lesz se hőmérő, sem fogas. Az értékek megbecsülése az, ami megkülönböztet bennünket.  

Készül a receptgyűjtemény

Nagyon kedvesek voltak a tanárok és a diákok is. Gyönyörű volt az iskola. Elmeséltük nálunk milyenek az iskolák és rengeteg receptet ismertettünk meg velük és mi is rengeteg receptet ismerünk meg.

Az iskola konyhájában főztünk közösen, és jóízűen falatozva, recepteket cseréltünk egymással. Kárpátaljai gasztronómiáért cserébe, somogyi kultúrával szolgáltunk.

 

Töltött káposzta és gulyásleves


A gasztronómia ösvényén tovább haladva az Arany Páva étterem főszakácsa tartott előadást az ukrán és magyar ételekről, kihangsúlyozva a helyi sajátosságokat, pl. a töltött káposzta esetében. Ez utóbbi elkészítésében mi is kivettük a részünket. Megtudtuk, hogy sokfajta ételeiről és finomságairól régóta híres az ukrán konyha. De nemcsak a felhasznált sok-sok hozzávalót tekintve híres a nemzeti konyha, hanem a sokféle kombinációról, a kulináris elkészítési módok alkalmazásáról. Például az ukrán és a kijevi borscs elkészítéséhez majdnem 20 féle termék kell, a paraszt-, poltái és a zöld-ukrán borscshoz majdnem 18, a csesnigivszkijhez 16, a kárász borscshoz 17 és így tovább. Amikor a borscsot készítik, akkor nemcsak főzik azt, hanem pirítják és dinsztelik a hozzávalókat. Néhány hús és halétel hozzávalói is kombinált hőkezelésen mennek keresztül, ami sajátos ízt és aromát kölcsönöz az ételeknek és lédússá teszi azokat.

Az ukrán konyha sok ételét töltött és spékelt formában készítik. Különösen finomak és egészségesek a hússal és zöldséggel kombinált ételek: a töltött káposzta, a spékelt marhahús céklával stb. Az ukrán nemzeti konyha lisztalapú készítményekben is gazdag. A legelterjedtebbek a derelyék, galuskák és más ételek. Jelentős mennyiségben készítenek ételeket tejből és túróból - leveseket, pudingokat, túrós lepényeket stb.
A második nap a Beregvidéki múzeum meglátogatásával zárult. Sepa János igazgató úr lenyűgözően érdekes és tartalmas tárlatvezetése felejthetetlen élmény volt mindenki számára.

 

Miután érzékeny búcsút vettünk egymástól, a panzió fele vezető úton megálltunk egy kis városnézésre, majd otthon töltöttkáposztával vártak minket.

  Beregszász

 
A töltött káposzta :)

Kárpátalja 2018. április 7.

Reggel egy ember kivételével mindenki friss volt. :) Reggeli után elindultunk es a legfelejthetetlenebb napot töltöttük keleti szomszédunknál.

Megtekintettünk egy második világháborús bunkert a föld alatt. A bunker kacskaringós, végeláthatatlan útjai egyfajta beton és vas óriáskígyóként tekeregtek a talajszint alatt. . Az idegen vezetőnk a bunkerben végig vezetett minket azon az egy km hosszú részen, ami még járható, elmesélte, hogy mi volt a különbség a magyar és már katonák között. Elmesélte, hogy a magyarok titokban építették, és akárki megkérdezte tőlük, hogy mi épül a föld alatt ők csak annyit feleltek, hogy Katonai Kórház, így az ellenfél nem tudott róla. Kézzel építették az egészet. Volt alapja annak, hogy föld alatti kórházat építettek, mivel az is épült a bunkerral egyben, az eredeti hossz vonala 700km hosszú volt. Több tüzelő nyílása is van, amik már nem igazán járhatók be. Sok részét befalazták és nem fedhetők már fel. Nagyon sok háborús tárgyi emléket is találtak, amelyek a bunkerben vannak kiállítva. A bunkernek ismert egy olyan része, amely folyamatos ereszkedéssel, 11 méterrel megy még a föld alá. A vizet is sikerült bevezetniük, úgy hogy az ellenfél ne tudja őket megmérgezni, a mai napig rejtély, hogy honnan és hogyan vezették odáig a vizet.

A kinti időjáráshoz képest a benti kellemes páratartalom és hőmérséklet gyógyírt jelentett túlhevült szervezetünk számára.

Ésszel felérhetetlen, hogy a 70 éves földalatti erődítmény még mindig titkokat rejt, nagy része felfedezetlen.

Megtárgyaltuk, hogy mi leszünk azok, akik meghódítják az alagutak rejtélyeit.

Árpád vonal- parancsnoki bunker

Kint kis szusszanás után a Vereckei-hágó fele vezetett utunk.

Ott, megrészegítettek a környező hegyek havas csúcsai, borotvaéles lankái.

Őseinket éreztem magam mellett, akik azon a helyen vándoroltak be a Kárpát-medencébe.

Az ember él, mert levegőt vesz, él, mert eszik, él, mert iszik, él, mert alszik, de él, mert a hágónál érzi a levegő simítását arcán, látja a magasban szálló madarakat, érzi a hamu szagát, melyet a felgyújtott, megcsonkított emlékmű áraszt magából, noha már rég történt.

  Verecke


A harmadik nap harmadik megállója a Szolyvai Emlékpark volt. A második világháború végén, 1944 novemberében létesített egykori szolyvai gyűjtőtábor áldozatainak, a málenkij robot elszenvedőinek illetve a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak emléket állító emlékpark egyszerre szívbemarkoló és méltóságteljes.
 

Szolyva- Emlékpark

A napot, mivel előző nap kissé esős időnk volt, munkácsi városnézéssel zártuk.

  Munkács

Kárpátalja 2018. április 8.

Az egész kirándulás egyetlen negatívuma a hosszú kíméletlen utazás, és a határátlépéssel járó tortúra volt. Az utolsó nap ezért nem is nagyon tudtunk programot tervezni, a két és fél órás határátlépés, és a hat órás kimerítő buszozás után jó volt végre újra itthon kinyújtózkodni.
 

Fazekas Panzió, Mezőgecse


Hazafelé is, a buszon sokat aludtak. Ki egyedül, ki összebújva a mellette ülővel. Otthon vagyunk. Mármint Beregszászon otthon. Lehet valamit otthonnak nevezni, ahol csak 4 napot töltöttünk? Lehet, mert a haza ott van, ahol a magyarok. De ott is hon van, ahova az utolsó napon mentünk. Visszatértünk oda, ahol az életünk nagy részét töltöttük. Megpillantottuk a Balatont, amit bár ezerszer láttunk, most mégis egy rég nem látott ismerősként üdvözölt bennünket. Kezdett egyre ismerősebb lenni minden tábla, minden kátyú. A döcögésből egyre pontosabban behatárolhattuk hol vagyunk:

Kaposváron!

Mi volt a tanulsága az ukrajnai útnak?

Nem tudom egy szóval leírni, nem akarok magasztos, nagy ívű mondatokat keríteni, de ha valamit tudok, hát azt, hogy egy olyan helyről jöttünk meg, ahol láttunk is, nem csak néztünk. És otthon voltunk…

Ukrán ételek - Receptkönyv

 

A 2017-es Határtalanul! program keretében elnyert támogatásaink:


HAT-17-04-2017-00023


HAT-17-2-2017-00083

Utazási beszámoló

A HAT-17-02-2017-00083 azonosítóval ellátott Határtalanul program során a kaposvári Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola tanárai és diákjai a szabadkai Ivan Saric Műszaki Középiskolával vették fel a kapcsolatot, és vállalták, hogy kölcsönösen megismerik egymás szűkebb otthonának – Bácska és Somogy – természeti, kulturális valamint gasztronómiai értékeit. Különösen érdekes volt számunkra testközelből, személyes tapasztalatok alapján megismerni a vajdasági magyarság mindennapjait, örömeit és problémáit.

A szerbiai utazásunkra 2017. október 5. és 8. között került sor. A szálásunk Szabadka belvárosában volt, és innét kiindulva jártuk be a környék magyar történelmi múlt szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró nevezetességeit. Ez a szép, még mindig nagy százalékban magyarok lakta város, regionális központ, ugyanakkor gazdag kulturális örökséggel bír. A partneriskolában tett látogatásunk jól sikerült. Videó anyagok, előadások segítségével kölcsönösen bemutattuk városunkat és iskolánkat. Megtörtént a diákok kapcsolatfelvétele, ismerkedése is, amely a Róka-tanyán közösen eltöltött délután folyamán tovább erősödött. Honismereti vezetőnk felkészültségének köszönhetően bejártuk a térség legfőbb nevezetességeit, megnéztük Szabadka szecessziós épületeit, a városházát, előadást hallgattunk a Városi Múzeumban, majd ellátogattunk a Ludasi-tóhoz és a Kapitányréti-halastó élővilágával is megismerkedtünk. A diákok számára a legnagyobb élmény a Duna-Tisza összefolyásánál tett hajókirándulás volt. Ezután Újvidék, Pétervárad, Zenta és Tóthfalu következett.

A szabadkai diákok 2017. október 19-től 22-ig tartózkodtak Magyarországon. Első nap Szigetváron jártak és megtekintették a várat, a török kor emlékeit. Péntek délelőtt a Kinizsi Pál Élelmiszeripari iskolában részt vettek az 1956-os iskolai ünnepségen, majd az iskola mártírhalált halt diákjának emléktábláját koszorúztuk meg együtt. Ezt egy a vidék természeti értékeit bemutató előadás követte, majd pedig az iskola tanműhelyében különféle finom pékárúk létrehozásával kísérletezhettek a tanulók. Legnagyobb érdeklődés a barátságos focimeccset kísérte, este pedig közös bulival köszöntek el egymástól a diákok.

A szennai skanzen és a Zelici Tájvédelmi Körzet megtekintését egy erdei kisvasutazás tette teljessé. Kaposvár belvárosának megtekintése után a Balaton felé vettük utunkat. Somogyvámos, majd a Kupavár Nemzeti Emlékhely volt az úti célunk. Szántódról a komppal keltünk át Tihanyba, ahol bejártuk a félszigetet, megtekintettük a bencés apátság múzeumát. Végül az utolsó napon a magyarországi tartózkodást Zengővárkony és Pécs nevezetességei tették teljessé. 

A program további eredményének tekinthető, hogy a szabadkai iskola igazgatójával egyeztetésbe kezdtük azzal kapcsolatban, hogy a jövőben milyen rendszeres kapcsolattartásra lenne lehetőség a két intézmény között mind a diákok, mind pedig a tanárok munkájának eredményesebbé tétele érdekében.

 


HAT-17-2-2017-00084

BLOG

A HAT-17-02-2017-00083 azonosítóval ellátott Határtalanul program során a kaposvári Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola tanári és diákjai a szabadkai Ivan Saric Műszaki Középiskolával vették fel a kapcsolatot, és vállalták, hogy kölcsönösen megismerik egymás szűkebb otthonának – Bácska és Somogy – természeti, kulturális valamint gasztronómiai értékeit.

Különösen érdekes volt számunkra testközelből, személyes tapasztalatok alapján megismerni a vajdasági magyarság mindennapjait, örömeit és problémáit.

A szerbiai utazásunkra 2017. október 5. és 8. között került sor. A szálásunk Szabadka belvárosában volt, és innét kiindulva jártuk be a környék magyar történelmi múlt szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró nevezetességeit, és az emberi kéz által jelentősen átalakított tájat, ahol már eltűnőben vannak a vidék eredeti állapotát tükröző természeti kincsek.

A partneriskolában tett látogatásunk jól sikerült. Videó anyagok, előadások segítségével kölcsönösen bemutattuk városunkat és iskolánkat.

Megtörtént a diákok kapcsolatfelvétele, ismerkedése is, amely a Róka-tanyán közösen eltöltött délután folyamán tovább erősödött.

Ez a szép, még mindig nagy százalékban magyarok lakta város, regionális központ, ugyanakkor gazdag kulturális örökséggel bír.

 

Honismereti vezetőnk felkészültségének köszönhetően bejártuk a térség legfőbb nevezetességeit, megnéztük Szabadka szecessziós épületeit, a városházát.

A Városi Múzeumban előadást hallgattunk, és megnéztük a legújabb tárlatot, amely a térség élővilágát mutatja be napjainktól évezredeket visszautazva az időben.

Ezt követően ellátogattunk a valamikor szebb napokat látott, mára a vízminőség romlása miatt fürdésre alkalmatlanná vált Ludasi-tóhoz, és a Kapitányréti-halastó élővilágával is megismerkedtünk.

 

A diákok számára a legnagyobb élmény a Duna-Tisza összefolyásánál tett hajókirándulás volt. Ezután Újvidék, Pétervárad, Zenta következett.

 

 

Tóthfalu különlegességét az adta, hogy olyan települést láthattunk, ahol a magyar közösség összefogásával szépült a falu, szobrok, emlékhelyek létesültek.

A szabadkai diákok 2017. október 19-től 22-ig tartózkodtak Magyarországon. Első nap Szigetváron jártak és megtekintették a várat, a török kor emlékeit.

Péntek délelőtt a Kinizsi Pál Élelmiszeripari iskolában részt vettek az 1956-os iskolai ünnepségen, majd az iskola mártírhalált halt diákjának emléktábláját koszorúztuk meg együtt.

Ezt követően az iskola tanműhelyében különféle édességek létrehozásával kísérletezhettek a tanulók.

 

 A szennai skanzen és a Zselici Tájvédelmi Körzet megtekintését egy erdei kisvasutazás tette teljessé. 

Kaposvár belvárosának megtekintése után a Balaton felé vettük utunkat. Somogyvámos, majd a Kupavár Nemzeti Emlékhely volt az úti célunk.

Szántódról a komppal keltünk át Tihanyba, ahol bejártuk a félszigetet, ismerkedtük a vidék élővilágával, a táj szépségével. Megtekintettük a bencés apátság múzeumát.

Az utolsó napon a magyarországi tartózkodást Zengővárkony és Pécs természeti értékei, nevezetességei tették teljessé.